Szerencsére a második futamra mindössze egy hetet kellett várni, ami jó gyorsan el is repült, még az óraátállítás is a kezünkre játszott (így kell nézni a dolog jó oldalát). Az időmérőről megint lemaradtam, így ismét kellemes meglepetésként fogadott a rajtrács összetétele, az élen ugyanúgy a két McLaren-nel, mint az előző hétvégén. Unalomra azért nem remélem senki nem számított. Kár is lett volna aggódni, hiszen ahogyan múltkor a váratlan safety car-os fázis, most hasonlóképpen az időjárás avatkozott be fantasztikus érzékkel, alaposan bonyolítva a cselekményt.
Nem élőben néztem a versenyt, és amikor megpillantottam valahol egy olyan kommentet, hogy a SkySports adása igen tekintélyes 5 órás időtartamot ölel fel, már biztos voltam benne, hogy ez nekem nagyon tetszeni fog.
A rajt izgalmas volt és egyszerűen jó volt nézni . Bár nagyjából mindenki ugyanúgy intermediate gumikon indult, ez alapján azt gondolhattuk, nem igazán lesznek kiszámíthatatlanok az események, a deviáns Karthikeyan azonban, az immáron elindulásra alkalmas HRT-vel, esős változattal kóricált a pályán az igen előkelő 10. helyet megkoppintva, és ezzel az apró döntéssel alaposan átalakította néhány kulcsjátékos tervét. Button-t, majd, talán érezve, hogy így túlságosan egyenlőtlen lenne a helyzet, később Vettel-t is sikeresen hátraküldte a sűrűbe. (Persze nem direkt, de ez a kimenetel szempontjából lényegtelen.) A Mercedes is szolidaritást vállalt velük, Rosberg révén, és akkor már persze a Ferrari sem szeretett volna kimaradni a mezőny hátsó közepe által kínált élvezetekből, őket - meglepő módon ugye - Massa képviselte, aki volt olyan előzékeny, hogy végül a 15. helyen önként vállalva zárta is a szégyenkezők sorát.
Eközben a legnagyobb meglepetést az ifjú Perez szolgáltatta folyamatosan, a 2. helyen haladva, néha több, néha kevesebb idővel lemaradva Alonso mögött. Nem sokon múlt, hogy meg is előzze, ez óriási teljesítmény volt a Sauber részéről. Hamilton belefásult a 3. helybe, furcsa módon képtelen volt akár csak megközelítni is az előtte haladókat, sőt, néhányszor komoly fenyegetettségbe került a mögötte leselkedő Red Bull-októl.
Volt ám azonban egy piros zászlós szakasz is, amiről mindenképpen érdemes megemlékezni. A 9. kör után vette kezdetét, és csak utólag láttam, hogy majdnem 1 órán át tartott, nem is érzékeltem olyan soknak (bár az ominózus kanadai kényszerpihenőn sem szenvedtem anno). Könnyedén tovaszállt az idő, ami alatt hangulatos kirakodóvásár feeling költözött be a rajtrácsra, pavilonok nyíltak a várakozó autók felett, a közelben pedig pilóták pihentek, miközben a kamerák lustán mozogva várták, hogy esetleg Kimi vezetésével önfeledt jégkrémezésbe torkollik a délután. Nem így lett, a verseny pedig mérséklődött esőben, eleinte safety car mögött, folytatódott. A pálya fokozatosan száradt, senki nem volt ugyan bevállalós a gumikkal, de azért akadtak bőven izgalmak, miközben többször baljós monitorokon hirdették az újabb adag csapadék eljövetelét, de ebből nem lett már semmi. Az ég kellemes sárgás-rózsaszínes tónust öltött, a hangulatra ilyeténképpen nem lehetett semmi panasz.
A verseny után a SkySports neki is szegezte Domenicali-nak a jogosan felmerülő kérdést - miközben a képernyő alján éktelenkedett Massa helyezése Alonsóé mellett -, hogy akkor hogy is van ez a pletyka Perez-zel kapcsolatban...reflexből hárított, de azért majd meglátjuk.
A világbajnokság állása egyelőre szorosabb nem is lehetne (2 nagydíj után persze ez elvárható), és az eddigiek meg tudják adni azt a jóleső, kíváncsiságot tápláló érzést az embernek, hogy itt még idén bármi lehet.
Utolsó kommentek